Helyszín

Horányi Csárda

FEMUZ2014.11.17 13:08
Fotó
FEMUZ

Szentendre felől a Szentendrei-szigetre valaha gőzkomppal érkezőknek csak erdei út vezetett - délkeleti irányba tartva a volt Királyi Fácánoson át - a váci nagy Duna-ág mellett fekvő, turisták kedvelte Horányi Csárdához. Thirring Gusztáv földrajztudós, szenvedélyes természetjáró 1899-ben így ír a helyről: „A Szigetmonostor községhez tartozó, enyhén lejtő homokos terület egészen az erdőig ér, úgy, hogy a különböző vízállás a fürdőzésre befolyással nem bír. Az erős napsugarat nem bíró kényesebb bőrűek az erdő árnyában űzhetik a légfürdőzést, míg a homokos part pompás zátonyfürdőzés (strand) tanyája. Turistákon kívül a budapesti és váci evezősöknek is kedvelt kirándulóhelye. Nevét egykori birtokosától kapta. A csárda közelében római hídfő maradványai vannak.”

 A környék egyik legrégebbi, ma romjaiban álló csárda történetéről bővebben: dunaiszigetek.blogspot.hu

 

Csárda a határon - Kocsmatörténelem 4.

FEMUZ2014.11.11 13:44
Fotó
FEMUZ

1929-ben nyitotta meg kertjével a Dunára néző vendéglőjét Szentendre és Leányfalu határában a tahi születésű G. Szabó István. A HATÁRCSÁRDA hamar hírnévre tett szert kiváló étkei, cigányzenekara, szüreti báljai révén. A szigetre történő dunai révátkelés közvetlen szomszédjában a forgalom szinte mindig biztosított volt, de híresen jó konyhájáért messziről felkeresték a mulatni vágyók.   Egyik a kevesek közül Szentendrén, amelyik a régi időkben nyílt, átvészelte a háborúkat, államosítást és ma is eredeti épületében, nosztalgikus hangulatban fogadja a vendégeket. Népszerűségét régi fotók, képeslapok bizonyítják, csónakkal, kerékpáron, messzebbről motorral, automobillal érkeztek ide a vendégek, hogy megkóstolhassák a vendéglős „nagy forgalom, tisztes haszon” elve szerint gazdagon mért, de megfizethető „Határcsárda Tál”-át. Ősszel a szüreti bálakon mulattak a vendégek – régen húzták itt Bujkó Béla, Rigó Péter muzsikusok is - télen az 1 Ft-os disznótoros vacsoráért adták egymásnak a kilincset a környékbeliek.

A tulajdonos fiával együtt működtette a vendéglőt, majd az utód 1947-ben vette át. Magánzóként csupán néhány évig üzemeltette, hiszen az állam 1951-ben erre a vendéglátóegységre is rátette a kezét. Maradt a név, amely védjegy volt a környéken, így a Szentendrei Vendéglátóipari Vállalat intézményeként évtizedekig megélt jó híréből a csárda.

A rendszerváltás után ismét magánkézbe került, mapjainkig megszakítás nélkül üzemel.

 Forrás: Ferenczy Múzeum adattára, és Pethőné Németh Erika publikációi

Kerthelyiség a századelőn

FEMUZ2014.10.02 15:06
Fotó
FEMUZ

A korábban már bemutatott Szerb utcai Ős-Budavár vendéglő hangulatos kerthelyiségét ábrázoló felvétel (képeslap-részlet). Talán ez az egyetlen kép, ami bepillantást enged a maga idején közkedvelt étterem hátsó traktusába. 1920 körül járunk...

Reklámfotón

FEMUZ2014.07.21 14:03
Fotó
FEMUZ

A város látképe a túlpartról, másképp: a budapesti Taurus gumigyár jogelődjénél gyártott felfújható Pálma gumimatrac reklámozásához választott remek helyszínről.

Csikóvár

FEMUZ2014.05.26 13:24
Fotó
FEMUZ

Pomáz határában a Pilis hegycsoportjában, a Kőhegyen 556 m. magasan a Csikóvár romjai ma is jól felismerhetők. Történelmi okmányok bizonyítják, hogy II. Béla már 1138-ban adományozott a Kőhegyen - vagy mint akkor nevezték Kyhug - szőlőket. 1278-ban IV. László az erdős hegyet minden tartozékával a Nyulak-szigeti apácáknak adományozta. Tőlük később erőszakkal foglalta el - a környék részeként - Pomázi Chyko (Czikó) János. Még utána is számosan birtokolták, de a Csikóvár neve minden bizonnyal építtetője, az említett Chyko nevét őrzi. A kimagasló kőrakások e vár egykori fennálásáról tanúskodnak.

Túrák Dezsőfivel 2.

FEMUZ2014.05.13 19:26
Fotó
FEMUZ

Az ország egyik legrégebbi turistaháza a dobogókői menedékház, Báró Eötvös Lóránd Menedékház. Előtte az MTE Szentendrei Osztályának tagjai Dezsőfi Ferenccel az 1930-as években. (Dezsőfi a középen álló hölgy mögött)

Túrák Dezsőfivel 1.

FEMUZ2014.05.13 19:02
Fotó
FEMUZ

A Magyar Turista Egyesület egyik társasága, a Péntekiek Asztala 1902-ben alakult. Bejárták a hazai hegyvidék majd minden táját. Kirándulásaiknak számos emléket állítottak, aktívan részt vettek természeti feltáró munkálatokban, útikalauzokat szerkesztettek. Szokás volt a turisták körében a források szervezett foglalása. Egy ilyen alkalommal rendezték a Dobra-voda forrás környezetét és építették  medencéjét, majd 1908-ban “Lajos-forrás”-ra keresztelték (báró Podmaniczky Lajos után). Az MTE Szentendrei Osztályának tagjai rendszeresen látogatták a forrást pilisi barangolásaik során. A fotón 1930 táján láthatók az MTE lelkes helyi tagjai Dr. Dezsőfi Ferenc szakosztályi elnök társaságában.

 

Görög utcai anziksz 2.

FEMUZ2014.04.24 10:33
Fotó
FEMUZ

A Görög utca páros oldala a felső üzletekkel. A háttérben már áll a Ferenczy Múzeum új szárnya. A "hölgyfodrász" és villanyszerelő üzlet mellett a híres Görög utcai cukrászda látható. Szentendre első olyan jeles "intézménye", amely a korai turizmus egyik legkedveltebb célpontja volt. Surányi mester legendás somlóija, a csodatorták és sütiújítások a helyi közönség mellett sok budapestit is kicsalogatott derűs nyári hétvégeken.

A Surányi-féle ízekről beszéljen inkább Benkovits: http://www.benkovits.hu/iras20.htm

 

A város legszebb határa

FEMUZ2014.04.22 15:25
Képeslap
FEMUZ

Pismány (Pisman). Pismány-hegy. "Szentendre legszebb kilátással bíró gyümölcsöskert határa" - írja a Szentendre És Vidéke Hírlapja 1905-ben, amikor még valóban csak haszonkertek, szőlők tagolták a lankákat.  Nem sokkal később, a felfedezett területen egyre-másra nőttek ki a földből a hétvégi házak. A korabeli tudósítás így folytatja: "ennek a paradicsomkertnek kitűnő levegője, világra szóló gyümölcsösei és gazdag vizei vannak. Nem is csoda, ha napról-napra szaporodik a nyaralók és rendszeres gazdasági építkezések száma. Eddig 14 nyaraló és kisebb ház épült. Mint halljuk, a jövő évben ez a szám megkétszereződik. Nagyban veszik a telkeket és aránylag még mindig olcsón, négyszögölenként 1-3 és 5 koronáért.” A hegyre vezető dűlőút (Pismán-dűlő) körüli, villaépítésre alkalmas gyümölcsöskertek voltak a legkelendőbbek. Egy 1910-es újsághírdetés a Szeifert-féle 6 és fél holdas szőlő és gyümölcsös 400 négyszögölenkénti parcellái árusításáról szól, miközben betekintést nyújt a hely adottságaiba: “e telepen egy kősziklába vésett terjedelmes pince, egy kisebb barlang, két lakóház és két kút van már” (1910). Eleinte nehézkes volt ide a kijutás, ezért viszonylag kedvező áron hozzá lehetett jutni a telkekhez. Nagyobb útjai az 1950-es évekre épültek ki. A két háború között megkezdett villaépítkezések mellett megszaporodik a szerényebb üdülőépületek száma. Különösen attól kezdve, amikor az 1970-es évek általános rendezési terve a belterületbe vonta külső Pismány (s vele együtt Tyúkos) üdülőövezetét.  A pismányi rész a mai Barackos, Cseresznyés, Táltos utcák közé tehető. Utcát gyümölcsökről, virágokról és egyéb növénynevekről, illetve madárfélékről nevezték el. Az egész hegyoldal jószerivel üdülőterület volt, mintegy 3500 házzal. Egyes építészeti összeírások szerint 1z 1980-as évekre tavasztól őszig mintegy 10000 ember tartózkodik Pismányban. Az állandó lakások céljára is birtokba vett hely népszerűségét mutatja, hogy még az 1990-es években is keletkeztek zsákutcányi új szakaszok, elágazások. A Pismány fent említett nagyobb útjai mellett  az egyik leghíresebb az Egres út. Nevét mi másról, mint a szőlők kipusztulása utáni új szentendrei monokultúráról, a piszketermesztésről kapta. 1941-re fejezték be a pataktól a Daru-piacig tartó 1100 méteres szakasz építését, mely leginkább a gyümölcstermelő lakosságnak kedvezett.  

 

 

 

Műrom - műemlék

FEMUZ2014.04.16 17:07
Fotó
eszem

Műrom Hauszmann Alajos annavölgyi nyaralójának kertjében. Számos darabja és a környező kert néhány szobra a budai várból származik. Az eredeti állapotot őrző műrom és környezete maradt csupán a nyárilak egykori valójából. Országosan védett műemlék.

A 19. század folyamán kifejezett “műromot” vagy egy meglévő épület, illetve maradványa átalakításával építettek, vagy olyan új építményt alkottak, amelynek az adott helyen nem voltak előzményei. Ez utóbbi kategóriába sorolható az annavölgyi, Hauszmann Alajos tervezte és építette műrom. Az építész jelentős szerepet vállalt a budavári királyi palota északi szárnyának kiépítésében. Terveivel 1897-re készült el. Ennek értelmében az egykori katonai szertárat, a Zeughaust átadták az építkezés céljára és 1901-re teljesen elbontották. A palotaépítésre vonatkozó szerződés egy pontja szerint “a lebontásból származó anyagok a vállalkozó tulajdonát képezik, de azokat a kir. várépítéshez nem használhatja fel és vállalkozó által az építési területről azonnal elhordandók. Kivételt képeznek a művezetőség részéről kijelölendő építészeti faragott kő-alkatrészek, mint a kapukiképzés, szobor alakok, díszvégződések stb. Ezek a legnagyobb gonddal - lehetőleg sértetlenül - hordandók le, az építtető tulajdonában maradnak és a művezetőség által meghatározandó helyre deponálandók”.

Hát így vándoroltak megmentett darabok a királyi palota északi szárnyának építőjétől ugyanezen építész izbégi villájának kertjébe.

Az eredeti budavári kövekből, szobrokból a következőket érdemes kiemelni: barokk kapuzat, románkori pillérfejezet, idomtéglák a 15. sz. elejéről, gótikus borda, barokk atlasz szobrok, rokokó korlátrészlet.

Sajnos a műrom jelenleg nem látogatható, elzárt terület részét képezi.  

Képek forrása: memlekem.hu

Dunapart

FEMUZ2014.04.09 16:23
Fotó
FEMUZ

A Duna korzó a régi, kőből épített támfallal

Annavölgyi paradicsom

FEMUZ2014.03.31 13:22
Fotó
FEMUZ

Hauszmann Alajos egykori pazar villája az izbégi Annavölgyben. Az eredeti épületet elbontották, helyén a mai honvédüdülő áll, de parkja és kertje még sejteti egykori fényét. Hogy hogyan került korának legelismertebb építésze Szentendrére, arról saját maga vall naplójában (alább). 1882-től családja minden nyarát itt töltötte, ő maga pedig fivérével és illusztris vendégeivel szenvedélyesen hódolhatott a vadászat úri elfoglaltságának, hiszen a környék háromezer holdas erdejével és nagyvadjaival szinte kínálta magát. Később Hauszmann lett a vadászterület főbérlője Hohenlohe herceggel együtt. A város legtöbb adót fizetői polgárai között, mint virilis képviselő is aktív szerepet vállalt a közéletben. Természet- és kertszeretetéről legendák szólnak, állítólag a Dömör-kapui esztelen erdőírtást is közbenjárásával sikerült megfékezni. Gyümölcsösébe ősi fajokat ültetett, de próbálozott olyan egzotikumokat is megtelepíteni, mint a teacserje. Szép kort megélt özvegye 1947-ig lakta a nyaralót, amit nem sokkal később államosítottak.

“Még 1882-ben vettem meg az annavölgyi birtokot Szentendre határában, 12.000 frt-ért. E birtokhoz úgy jutottam, hogy Feri öcsém, aki gyakran járt Leányfalura és vadászat közben bebarangolta a pilis hegységet, egy alkalommal e vidékre került, és ott megismerkedett ennek a birtoknak akkori tulajdonosaival, a Simay-családdal, akik a birtokot eladni szándékoztak. Feri öcsém engem és feleségemet rávett annak megtekintésére és mi 1882 év húsvétkor ezt megnéztük. Akkor más közlekedés oda nem volt, mint a hajó Szentendréig, vagy kocsival. Noha az egész roppant elhanyagolt állapotban volt, még is megtetszett, mert gyönyörű fekvése, vízbősége, pompás levegője és a hely elzárkózótt volta csábítólag hatott ránk. A meglévő házat átépítettem, a kertet rendeztem, a patakot szabályoztuk, s oly invesztíciókat létesítettem, melyek nyáron az ottani tartózkodást kellemessé tették. Ez időtől kezdve évenként ott töltöttük a nyarat, ami gyermekeink egészségére kiválóan kedvező hatással volt. A birtokon 5-6 hold szőlő is volt, de ez csakhamar a filoxera áldozata lett és én amerikai alanyokkal úk szőlő telepítésébe fogtam, mely idővel 16 hold nagyságúvá fejlődött, ezenkívül nemes gyümölcs termelésre fektettem súlyt. A birtok határos a szentendrei cca. 3000 holdas erdővel, melynek vadászatát eredetileg egy társaság bérelte, melynek én is tagja voltam, későbben pedig herceg Hohenlohe Keresztéllyel együtt kibéreltem. (…) Ratibor herceg igen gyakran meglátogatott minket, ha Hohenlohe ott időzött és ebéd közben megbeszélték a vadászati eseményeket.” (Részlet naplójából)

 

Színesben is

FEMUZ2014.03.19 15:25
Fotó
FEMUZ

...a Művész eszpresszó belső világa.

Épületkerámia

FEMUZ2014.03.13 16:33
Fotó
FEMUZ

Képek a Budapesti Építőanyagipari Ktsz. szentendrei kerámia gyárának termékeiről (1970-es évek eleje). A gyárban (közismertebb nevén BÉPA, vagy szentendrei épületkerámia üzem) sok ismert keramikus sajátította el az alapokat, vagy szerzett szakmai rutint. Több mint húsz éven át (1963-1985) volt tervezője Borsódy László keramikusművész, vele dolgozott felesége, Urbán Teréz is. A képeken látottak szerint gyártottak mázas falburkolókat, kályhacsempéket, térelválasztókat, épületplasztikát, domborműveket és egyéb kerámiákat megrendelésre.

Fodrásznál

FEMUZ2014.03.10 14:53
Fotó
FEMUZ

Nők a belvárosi állami fodrász üzletben az 1960-as évek első felében

Kocsmatörténelem 2. - „A Művész – élet”.

FEMUZ2014.03.04 15:34
Fotó
FEMUZ

Korabeli képek a régi Művész eszpresszóból.

A meglehetősen szerény külső mögött a helyi képzőművészek felkarolására időszaki tárlatok váltották egymás megvásárolható alkotásokkal. Az államosítást követő 1963-as nyitáskor ez volt az intézmény” egyik hivatalosan vállalt feladata, de nem a szocialista korszak vívmánya volt eme sajátos művészetmenedzselés, mint ahogy a helyi lap hírül adta: „újszerű, az országban elsőként megvalósult céllal épült…a tömegek közötti képzőművészeti propagandát kívánja erősebbé tenni a városi tanács.” Hiszen már korábban, az Ali Csorbadzsit (helyi nevén „Csorba”) megelőző Pávaiék-féle cukrászda is a művészek kedvelt találkozó helye volt, ahol a falakon időről-időre egymást cserélték az alkotások. A hely szelleme tehát meghatározta a későbbi funkciót, igaz, új köntösben, új körítéssel, az elüldözöttek helyében pedig új tulajdonossal…

A presszó kínálata között természetesen ott volt a fagylalt és a cukrászsütemények és ott voltak a meghatározó törzsvendégek, mint pl. a Szösz-Gallasz művész házaspár a ’60-as években.

 Forrás: Ferenczy Múzeum, Facebook, Pest Megyei Hírlap Szentendre melléklete (1963. június 5.)

 

 

Lázár cár emlékkeresztje

FEMUZ2014.02.19 13:18
Fotó
FEMUZ

A Duna korzón látható kereszt a Lázár cár téren áll, mely az itt álló régi Duna parti házak lebontásakor nyerte el mai formáját az 1970-es években. A fotón még a megelőző állapot látható.

 A kereszt helyén egykoron álló Szent Lukács görögkeleti templom a Szentendrére betelepülő szerbek első szakrális központja volt. Ide menekítették az újabb törökdúlás elől menekülő csoportok a rigómezei csatát követően lefejeztetett, és ezért szentként tisztelt cár földi maradványait.  A templom elpusztult, az óhazába visszatérő szerbek az ereklyéket magukkal vitték.

Az ereklyeörző teplom helyére állították föl a négyzetes párkányról induló magas kőoszlopra helyezett egyszerű vaskeresztet 1789-ben.

Plakátok a könyvtárban

FEMUZ2014.02.03 15:18
Fotó
FEMUZ

"Ne aludj a könyvtári könyveken!" és egyéb figyelemfelkeltő plakátok a szentendrei Járási Könyvtár falán - 1960-ból. A Pest Megyei Könyvtár  Budapesten működött,  egyúttal a budai járás könyvtára is volt.  1958-ban a Moszkva tér sarkán kapott helyet, s amíg az átalakítás folyt – 1959 márciusától 1961-ig – a szentendrei József Attila Művelődési Ház adott otthont az intézmény számára.

A görög sírkő felirata

FEMUZ2014.02.03 10:11
Fotó
FEMUZ

A blagovesztenszka templom falába helyezett sírkő feliratának olvasata:

Itt nyugszik az Urban boldogult Szipiszcha városából származó Tolojanni Demeter, aki 48 évet élt és 1795. április 24-én Szentendrén halt meg

 

Kocsmatörténelem 1. - A Betérő vendéglő, avagy Megálló kocsma

FEMUZ2014.01.21 14:29
Fotó
FEMUZ

A 'Betérő' (Megálló) vendéglő a Dunakanyar körút (11-es út) és az új posta építésének esett áldozatul a Kossuh utca ezen oldalának a Holdas udvarig tartó szakaszával együtt. A kocsmában a szokásosan mért szeszes italokon, kávén kívül  cukrászsütemények, fagyi, egy időben friss lángos és roston sült keszeg is kapható volt.

Tartalom átvétel