Sztori

Huzsvik Lyubomir - Régi arcok 1.

FEMUZ2014.11.21 22:27
Fotó
FEMUZ

 A család nevének írására több alak felbukkan a korabeli dokumentumokban: Husvéd, Husvik (1880), míg a Huzsvik változat a 20. század elején vált gyakoribbá. Huzsvik Lyubomir földbirtokos, gazdálkodó 1864-ben született Szentendrén. A 20. sz. elején a legmagasabb adófizetők között lesz virilista képviselő. Testvérbátyja Lázár a mészáros és hentesből lett a város legnépeszerűbb főtéri vendéglőjének tulajdonosa. Lyubomir az 1890-es évek végén rövidáru kereskedést is fenntartott, de leginkább a mezőgazdasági tevékenységek kötötték le. Édesapja a pomázi születésű birtokos, kereskedő Huzsvik Antal, feltehetően a 19. sz. utolsó harmadában települt át Szentendrére.

1896-ban Szentendre is készült a millenniumi ünnepekre. A városatyák egyöntetű döntése szerint a millenáris bandériumban a várost Husvik Lyubomir képviseli”. Hiszen egyedül ő rendelkezett ebben az időben a reprezentációs céloknak tökéletesen megfelelő díszmagyar öltözettel. Ugyanezért kerül személye előtérbe 1906-ban, a II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozatala alkalmával rendezett városi ünnepségen.

Vagyonából szívesen adakozott, jótékony cselekedeteivel nem egy szegény családon segített.

Hírlapi tudósítások szerint 1903-ban a Kör utcai kacsárnyája (gazdasági épület) ismeretlen okok miatt kigyulladt, az ott tárolt óriási mennyiségű takarmány (50-60 kocsi széna, lóhere) mind leégett. A kárt tízezer koronára becsülték. Következő évben istállója égett le, akkor a szomszédban folyó lakodalmi mulatozás lehetett a tűzeset közvetett kiváltója, mikor az egyik vendég üdvlövései alkalmával a puskából kilövellő lángszikrák miatt kigyulladt az istálló padlásán tárolt széna. A szerencsétlenség-sorozat valódi okai soha sem derültek ki. 1922-es temetése, ahol az egész város apraja-nagyja vett végső búcsút a köztiszteletben álló személytől, sem a rosszakarókról ad számot, bár a tehetőseknek minden időben akadtak irigyeik is.

 Felesége a verseci Milesza Grancsarszki, leánya a “szentendrei anekdotázó” Jovánka.

 

Barcsay-mozaikok

FEMUZ2014.11.17 12:00
Fotó
FEMUZ

Barcsay Jenő mun­kás­sá­gá­ban a '60-as évektől igen fon­tos sze­re­pet kaptak az épületdíszítő mozaik-képek. A művész jellemző módon, szénnel, kartonra tervezte monumentális alkotásait. Ez a fotó a terveinek nyilvános bemutatása alkalmával készült 1969-ben, a Ferenczy Múzeumban. Az eredeti méretű szénrajz a Miskolc-Egyetemváros számára készített "Beszélgetők" c. mozaik terve.

 

Sportoló lelkész

FEMUZ2014.09.30 13:25
Fotó
FEMUZ

1912-ben alakult meg a Szentendrei Sport Egylet. Még ebben az évben teniszpályát avattak és rendszeresen szerveztek sporteseményeket. Az itt bemutatott, egy évre szóló tagsági kártyát Kada Mihály plébános, alapítótag részére állították ki 1919-ben.

A kártya szerint a klub titkára ekkor a szintén aktív sport- és közösségi életet élő Dr. Dezsőfi Ferenc.

Cipészek fellegvára

FEMUZ2014.09.24 15:32
Fotó
FEMUZ

Kevesen tudják, hogy egy helyben élő kiváló cipészmester, bizonyos Bodh József révén Szentendre a cipész szakma egyik központjává nőtte ki magát a századfordulón. A mester 1909-ben telepedett le a városban, ahová magával hozta az országos (!) "Czipész-Szaklap" szerkesztőségét. Sajtóirodát, műhelyt, kiadót és igen jól bejáratott szakiskolát működtetett saját házában, az István u. 266-ban (ma Apród utca). Ő maga a szabászatban jeleskedett, s mint ilyen, országosan ismert szakember hírében állt, de gyakran jelentetett meg cikekket, ipari tankönyveket, fővárosi iskolákban mestertanfolyamokat szervezett, vándortanítóként tanoncok ezreit oktatta. A maga korában rendkívül ügyes marketing-fogásokkal hívta fel a figyelmet a szakmára és az általa évtizedekig szerkesztett, országos terjesztésű cipész-folyóiratra. Egy alkalommal képeslapot is kiadott sokoldalú székhelyének ábrázolásával.

Menyasszonytánc pénzgyűjtéssel

FEMUZ2014.09.04 12:27
Fotó
FEMUZ

Lakodalmakban a pénzért való menyasszonytánc a 20. század első felétől szerte az országban elterjedt szokás.

A pénzgyűjtés mikéntje szerint korábban “rostapénznek” nevezett ajándék bankók rendszerint vacsora után éjfélkor, az “Eladó a menyasszony!” kiáltással kezdetét vevő tánc alkalmával röpültek a tálba. A rokonság és szinte minden vendég kötelessége volt felkérni a menyasszonyt és látványosan felmutatva  tálba dobni az ajándékpénzt. A sor végén e vőlegénynek illett a legnagyobb összeggel felkérni, majd elragadni aráját.

Ez a felvétel egy 1960-as szentendrei lagzi alkalmával készült, amint az egybegyűlt adomyányt a tálat tartó főzőaszony megmutatja.

Esküvői portré

FEMUZ2014.08.13 13:53
Fotó
FEMUZ

Ifjú pár a Fő téri Fotó KTSZ műtermében 1960-ban. A korra jellemző dísztelen, semleges háttér elé állított mennyasszony és vőlegény fejét "csavargatja" megfelelő pózig a szövetkezet fényképésze. Hasonló körülmények között készült esküvői emlékkép sok családi albumban fellelhető, azonban a fotóst munka köben ábrázoló felvétel aligha... Még kevesebben láthattak a zárt ajtók mögötti laborba! Ónodiné Deisinger Margit muzeológus a műteremi jeleneteken túl a titokzatos kidolgozó műhelybe is bepillantást enged a Ferenczy Múzeum számára készített fotósorozatával.

Evezősök a Dunán

FEMUZ2014.07.21 12:18
Fotó
FEMUZ

Az 1930-as években készült fotón a dunai evezősök között Dezsőfi Ferenc (balról a második), Szentendre egykori polgármestere, amatőr fotós, sportember, hivatásos természetjáró...

Somló Sándor vendéglője - Kocsmatörténelem 4.

FEMUZ2014.07.03 12:56
Képeslap
FEMUZ

A Dumtsa Jenő utca patak felőli sarkán a nagyhídnál üzemeltette vendéglőjét Somló Sándor. A képeslapok tanúsága szerint már az 1910-es években fogadott vendégeket. Nagyobb forgalmat akkor érhetett el, amikor a szemközti oldalon a patak mellett a híd Dumtsa felőli oldalán az "Erzsébet fáknál" 1925-ben kioszkot nyitott. Egyik sarkon a vendéglő, másikon a nyári nyitott kerthelyiség. A két oldalt  a megrendelésekkel futkosó pincérek kötötték össze.

A Somló családnak több hasonló vállalkozása is volt: a feleség a Duna-parton a mozi helyén tartott kifőzdét, új színfoltot pedig "Városháza" vendéglőjük jelentett az 1920-as évek második felétől, amely a számosan járatott napilapról és asztali rádióiról vált híressé.

A két közölt képeslap egy időben készült. Az egyik kiadása 1918, a másik ugyanez az ábrázolás, a vendéglőt szerényen reklámozó, utólag berajzolt cégfelirattal! A később nyíló kioszk itt még nem látható.

Czóbel feleségével

FEMUZ2014.05.29 13:41
Fotó
FEMUz

Czóbel Béla második feleségével, Modok Máriával az 1960-as évek második felében.

A fotót Sándor Zsuzsa, Langel Klára tanítványa készítette.

Warszawa taxi

FEMUZ2014.05.21 12:09
Fotó
FEMUZ

Egy a szentendrei első személyszállítók közül a taxiállomásnál. A Pobeda szovjet licence alapján Varsóban gyártott tetszetős Warszavák többnyire taxiként futottak az 1960-as évek hazai útjain. Rendkívül tágas belső terükben hátul akár négyen, az első egybeülésen hárman is elfértek. (Hírhedtebbé az tette a típust, hogy az ÁVH is ezzel fuvarozott...)

Kocsmatörténelem 3. - Ős-Budavár vendéglő

FEMUZ2014.05.19 17:37
Fotó
FEMUZ

"Ősbudavára" (Ős-Budavár), tulajdonosa után "Crnagorac", később "Kis Gambrinusz", majd "Rab Ráby". A Bogdányiból nyíló régi  Molnár (ma Szerb) utca 5. sz. alatt fogadta a vendégeket. Ízléses kerthelyiségét 1910-ben nyitotta meg gazdája, Czrnogoracz János - úgy tűnik, régi szokás szerint is a szezonkezdő - május első napján. Tamburazenekarral, 24 filléres zónareggelivel, frissen csapolt sörrel, hűs boros pincével csalogatta a betérni vágyókat. Dezsőfi Ferenc visszaemlékezése szerint "nagy pincéi mélyen benyúltak a hegy alá, nem kellett messze menni, ha kifogyott az itóka". Az "ősbudavár" egy ősrégi vendéglő, közismert művészkocsma volt. A neve talányos itt a Szamárhegyen... A korabeli hirdetésen kívül képünk alig maradt róla, emléke legendákban él. Ismert egy képeslap az árnyas-fás kerthelyiségről, és a közölt fotó, mely a vendéglő utcafrontját mutatja külön autóbeálló lehetőségről tájékoztatva, mely vitathatatlan népszerűségét érzékelteti.

Az 1930-as évek elejétől már "Kis Gambrinusz" (Kisgambrinusz) néven futott a "szalmaözvegyek, turisták, hétvégi kirándulók" kedvelt találkozóhelye. Panzióval, "polgári konyhája" háromszori étkezéssel készült az idegenforgalomra, de minden nap kapható volt élő halból halászlé, amely mellé feltétlen cigányzene járt. Természetesen továbbra is folyt a csapolt sör és mérték a jó szentendrei bort. Kerthelyisége egyre szebb lett, a kimaradó férfiak kedvéért pedig tekepályával bővült az intézmény.

Nepomuki a Szamárhegyen

FEMUZ2014.05.16 15:17
Fotó
FEMUZ

Május 16. Nepomuki Szent János, a vízenjárok patrónusának ünnepe. Legtöbbször folyómenti településeken, patakok, hidak, malmok közelében állították barokk szobrát. Szentendrén a Szamárhegyen egy fülkében látható a kalandos útra kelt, Ferenczy Múzeumot is "megjárt", majd végső helyét meglelő szent szobra. Nepomuki vándorlását Krizbainé Szabó Éva meséli el:

"A Szamárhegyen, a Bartók Béla utca és a Temető utca kereszteződésében egy barokkos kerítésfülkében látható Nepomuki Szent János szobor kanyargós utakat tett meg, mire megtalálta végleges, mai helyét.

A szobor hajdan ugyanennek a háznak az hátsó- és oromfala találkozásánál, embermagasságnál feljebb kialakított fülkében volt, lábánál mindig friss virágot helyeztek el gondos kezek.

A szamárhegyi hagyomány szerint ebben a házban egy molnár család lakott, akik az eredetileg vízpartokon elhelyezendő Nepomuki Szent Jánost - a folyók, a hidak, a hajósok, a vízimolnárok és a halászok védőszentjét - akkor helyezték ide, távol a Dunától, mikor felhagytak mesterségük gyakorlásával.

S ahogy az lenni szokott, a 70-es évek elején egy új tulajdonos – vagy  azért, hogy „visszanyerje” a szoborfülke által kihasított pár négyzetdecimétert, vagy mert a korabeli városi potentátok nem nézték jó szemmel a vallásos emléket – egyszerűen a sittre hajította a szobrot, aminek feje és mindkét keze le is tört ettől a durva elbánástól.

Dr. Ikvai Nándor néprajzkutató, az akkori megyei múzeumigazgató a törmelék-halomból mentette ki Nepomuki Szent Jánost, s miután a fejét sikerült a helyére illeszteni, ez a szép mű – egy állítólag kelta medve, egy középkori szobortöredék és egy sajnos szintén sérült barokk Szent Anna harmadmagával szobor társaságában - az 1979-ben átadott Taberna – múzeumpedagógiai foglalkoztató termet díszítette a régi, Fő téri Ferenczy Múzeum pincéjében.

A Bartók Béla utca 26. számú házat az 1980-as évek elején Kisanyik Imre, a híres-nevezetes szamárhegyi dalmát vendéglős család fiú-ági leszármazottja vette meg. Ő gyerekkorából még emlékezett arra, hogy a szobor a házhoz tartozott, s mikor megtudta, hogy azt a Ferenczy Múzeum őrzi, kérvényezte a mű visszaszolgáltatását. S mivel a szobor az „ismeretlen lelőhely” miatt és adományozó híján nem szerepelt a múzeum leltárában, ennek nem volt jogi akadálya.

A Kisanyik család nem kis áldozat árán – az ingatlannak a Szamárhegyen autentikus, zárt kőkerítése megépítésével egy időben - barokk jellegű szoborfülkét állított Szent Jánosnak. A restaurálást a meglévő, keresztet tartó kéz visszaillesztésével és a hiányzó kéz újramintázásával Szabó Csaba erdélyi szobrászművész végezte el, a Nepomuki szobrokra jellemző, színes festést részben ő, részben Czweiber Ferenc szentendrei restaurátor újította meg."

 

Eldorádó és Vajda

FEMUZ2014.05.16 10:57
Fotó
FEMUZ

"Eldorádó" - ezt a fantázianevet adta Kiss József szentendrei fűszer- és gyarmatáru kereskedő annak a kávékülönlegességnek, amelyet saját maga kevert és pörkölt. Márkavédett kávéjára rájártak az ínyencek, rendszeresen kapott a fővárosból, de szerte az országból magán, vendéglátói, szállodás megrendeléseket. 

A kávét főző arab egzotikus figuráját ábrázoló védjegyet Vajda Lajos festőművész készítette, aki épp abban a házban bérelt lakhelyet, ahol Kiss vegyeskereskedése működött. Az árjegyzéken látható márkajelzés került végül a reklámanyagokra és csomagoló tasakokra.

Egy izbégi kertész az I. világháborúban

FEMUZ2014.05.14 14:20
FEMUZ

A lengyel származású Gyöngel (Dziggiel) József Hauszmann Alajos Anna-völgyi birtokán főkertészként dolgozott egészen bevonulásáig. Katonáskodásáról keveset tudni, de maradtak utána tábori lapok, amit leszármazottai őríztek. 

Munkásfolklór...

FEMUZ2014.04.30 17:34
Fotó
FEMUZ

Felvonulások, zászlók, lufik, kicsik és nagyok, tanulók és dolgozók. Senki nem maradt otthon.

Az 1960-as évek Május 1-jei felvonulásainak képi dokumentumai a Ferenczy Múzeum fotótárában. A munka ünnepén minden vállalat kötelezően felvonult a közszemlén elégedett, derűs dolgozóival, hirdetve a munkaverseny eredményeit. A városon transzparensekkel, zászlókkal, májusfával és mozgalmi dalokkal végigvonuló menet rendszerint a Pap-szigeten fejezte be útját. A szónokok ünnepi beszéde után a tömeg alig várta, hogy szétszéledhessen és a brigádok átadhassák magukat a tavaszkezdet valódi örömeinek. Országosan ez a nap volt a strandszezon kezdete is.

A bohém Luppa

FEMUZ2014.04.24 15:37
Fotó
FEMUZ

A Kő-hegy birtokosa, a bor szerelmese, árvizek mentője, "Pomáz Gül babája"...  Az 1838-ban született pomázi "nagyúr" 1875-től több cikluson át Szentendre szabadelvű párti, majd független országgyűlési képviselője. Kortes kampányait végtelen utcai mulatozások kísérték, parlamenti megjelenéséhez legendák fűződtek. Mikszáth így emlékszik rá:" Dalmata ember, dúsgazdag, rendesen saját fogatán járt az országházba, kedveskedve képviselőtársainak rózsákkal; nagy bohém és szoknyavadász, de akin lehetett, segített, kebel barátja volt Hindy Kálmánnak, akivel sülve-főve együtt voltak. Mindig magyar ruhában és csizmában járt, érdekes délszláv typus volt.” Az író emlékezetével ellentétben a Luppák szerb származásúak. „Pomázi Gül babának” pedig azért nevezte máshol, mert képviselőházi megjelenésekor egyesével tűzött rózsákat társai zubbonyának gomblyukába.

Luppa Péter politikai és közszereplése okán igen nagy híre volt. Apja Vazul, és testvére Vidor is jótékony cselekedeteiről, adakozókedvéről volt ismert. Mérnöknek tanult, fiatal korában végigevezte csónakon a Dunát Bécstől a Fekete-tengerig. Civilben a Kő-hegy és a szőlők megszállottja. Számos borászati szaklapban publikált, és amikor csak tehette, versenyeken reprezentált szőlőivel, boraival, törkölypálinkájával. A mai Luppa-sziget a kiterjedt birtokkal bíró, tehetős famíliáról kapta a nevét. A Luppa-név nimbuszát a helyi lapok is előszeretettel éltették. Luppa Péter Pomázon halt meg 1904. szilveszterén, haláláról hosszú méltatásban tudósított a helyi napilap.

Weisz Márk leszármazotta, Vágó István

FEMUZ2014.04.16 18:37
Képeslap
FEMUZ

Az egyik legismertebb szentendrei zsidó üzlettulajdonos dédunokája vall szentendrei emlékeiről. A szentendrei Fő téren lévő, Weisz Márk és Fia cégjelzésű fűszerüzlet a legpatinásabb kereskedés volt a városban. Számos képeslap őrzi az emlékét, többet maga az azonos nevű cég adott ki.

Vágó István (villamosmérnök, sz.: 1924): „A család szentendrei volt. Gyerekkoromban a Fő téren lévő fűszerüzlet portálján még látható volt dédnagyapám neve: Weisz Márk. ... A nyarakat Szentendrén töltöttük. Itt Nagyapámnak a Duna parton volt egy egyemeletes bérháza. (Ez látható a képeslapon.) A házat egy ősöm építette, az engedélyt zsidó léte ellenére azért kaphatta meg, mert részt vett a szabadságharcban. Ez az épület volt Szentendrén az első emeletes lakóház. A házhoz tartozott egy külön földszintes épület is. Ebben nyaraltunk mi egy szoba-konyhás lakásban. ... A szentendrei zsidó templomot valamelyik ősöm, valószínűleg üknagyapám építette. A templommal egy épületben volt a zsidó elemi iskola és a samesz (templomszolga) lakása. Az iskolában valamennyi osztály diákja egy osztályban foglalt helyet. A tanító egyúttal kántor is volt. Egy másik kántor végezte a sakteri feladatokat és a körülmetéléseket is. ... Sokan szerettek nyáron itt nyaralni. Szentendrei házunkban sokszor meglátogatott bennünket Komlós Aladár és felesége Palotai Erzsi. Komlós már ebben az időben ismert irodalmár volt, a felszabadulás után egyetemi tanár lett. Palotai Erzsi pedig előadó művésznő volt. Komlós Aladár kérésére Palotai Erzsi testvére, Palotai Boris, az írónő a nyaralónkban töltött egy-két hetet. Többször meglátogatott bennünket Karinthy Frigyes Ada nevű testvére egy szociáldemokrata képviselő feleségével. ... Később a nyaralónk az Izbégre vezető úton a Fő tértől kb. 1 km távolágra helyezkedett el. A szentendrei nyarakra mindig nosztalgiával gondolok vissza. Itt a velem közel egykorúakból nagyon jó társaság alakult ki. Volt kerékpárunk, csónakunk. A Szentendrei szigeten lévő homokos strandra jártunk át szórakozni, sportolni. Megtanultam a Dunában úszni. Többen a homokban egymás mellett fekve olvastuk lapokra szétszedett P. Haward regényeit úgy, hogy a lapokat egymásnak sorba adtuk tovább. A homokban labdáztunk, rögbiztünk. A szabadban föztünk lecsót, halászlét, a levegőben forgott a palacsinta. A Dunán evezés közben kis szigeteket találtunk, ezeknek nevet adtunk. A szigetekre azok nevével zászlókat tűztünk. Kerékpárral túrákat tettünk. Többször színházat rendeztünk. A színpad elkészítéséhez egyik sör nagykereskedőtől üres sörös hordókat, egy faárustól pedig deszkákat szereztünk be. A holmik kölcsönzéséért ingyen jegyeket adtunk. A függönyt is valahogy megoldottuk. A nézőtérre széksorokat helyeztünk el. Szóval a mi amatőr színházunk rendelkezett egy valódi színház legfontosabb jellegzetességével. Elsősorban rövid kabaré tréfákat, egyfelvonásos darabokat játszottunk. Bátyámmal Hacsek és Sajó figuráját elevenítettük fel. Annyira értettük egymást, ha egy poén nem jött jól ki, egyikünk egy újabb poént kezdett el – olyan szöveggel, ami nem volt a megbeszélt műsorban – másikunk azonnal vette a lapot, miközben a közönség a spontán változtatást nem vehette észre. A bevételt jótékonysági célra fordítottuk. Szóval fiatalok voltunk, és éltük világunkat…”

A teljes önéletrajzi írás eredeti útja: https://sites.google.com/site/19vago24/

 

Fotó: Vadas

FEMUZ2014.03.18 15:25
Fotó
FEMUZ

Vadas Enő, a magyar fotóművészet egyik kiemelkedő alakjának felvételei. 

A szentendrei szerb püspöki temlomban az 1930-as években készült fotográfiának számos üzenete és különös jelentősége van számunkra.  A kissé homályos, vélhetően az expozíció alatt bemozdult felvétel a templombelsőt mutatja természetes gyér megvilágításában. A kép közepén fiatal pár térdel imára kulcsolt kézzel az oldalablakból ferdén bevetülő fénysugárban. A napfény és a belső félhomály kontrasztja hangsúlyos. Hogy technikailag előkésztett, vagy inkább “megrendezett” a felvétel, azt a jobb oldalon áló kisfiú alakja bizonyítja, aki a fénnyalábokat egy fehér vászon segítségével deríti a középponti alakokra.  

A kép előterében a fényt visszaverő amvon (kőemelvény) ívei a beeső fénysugár egyenes vonalait ellenpontozzák. A szigorú belsőt a lelógó hatalmas csillárok nehezítik. A kép csöndjében a fehér alakok szoborszerűségét a “kellékesnek odarendelt fiúcska oldja. Nem reprezentatív felvétel, valószínű szerzőnk sem annak szánta. De szentendrei, és 1930-as évekbelimostanra egészen új értékekkel felruházva. A két háború közti magyaros stílusban alkotó művészek egyik fotótúrájának múzeumba került terméke.  

A jól megfogható formai és tematikai jegyekkel rendelkező, esztétizáló stílus Balogh Rudolfhoz kötődik. Követői, a többségében műkedvelő fotográfus bankár/tisztviselő gárda aktív tagja i- köztük Vadas (1899-1962), aki az említett mester tanítványa  - kitűnő érzékkel építették kompozícióikba a fényhatásokat, az ellenfényt, az árnyékok kontrasztos vonalait. Zsánerképeik a falusi élet köznapi, ünnepi pillanatait ragadták meg, gondosan ügyelve a képből sugárzó harmoniára. Budapest környékének városait, falvait keresték a változatos, idilli tartalmakért. Vasárnap délelőttönként kisebb csoportokban szinte kötelező jelleggel zarándokoltak vidékre, hogy ugyanazt a témát megfotózzák". Fotótúráikról Vadas Ernő egyik pályátársa, Járai Rudolf így emlékezik: ha-néha, ha volt egy kis szabadidőm, én is le-lenéztem Csörgeőhöz [Csörgeő Tibor]. Egyszer éppen ott volt Vadas, akinek a képeit már láttam a szaklapokban, és igen nagyra tartottam őt. Csörgeő bemutatott neki, és megbeszéltük, hogy vasárnaponként rendszeresen elmegyünk fotós túrákra. Akkoriban divat volt, hogy vasárnap Pest környéki falvakba, városokba utaznak, Csömörre, Szentendrére, mindig akadtak népies témák, népviseletbe öltözött lányok, templomba menő emberek stb., és akkor én is csatlakoztam hozzájuk.Egy vasárnapi kiránduláson Vadas bemutatott Szöllősy Kálmánnak, aki a képeimet meglátva azt mondta, a jövő nagy reménysége lehetek. Éveken keresztül, hacsak nem volt nagyon rossz idő, mindig együtt mentünk túrákra, és én rendkívül meg voltam hatódva, és nagyon büszke is voltam, hogy együtt lehetek ezekkel az országos hírű fotósokkal. Általában reggel nyolcra értünk ki, és déli egy óra tájban, amikor magasan állt a Nap, beültünk egy kisvendéglőbe (Részlet a Fotóművészet 2008/3 LI. évf. 3. számából:  Járai Rudolf fotóművésszel Bacskai Sándor beszélget)

A megfejtésekért és további visszaemlékezésekért külön köszönet Fejér Zoltánnak és Keleti Évának.

 

Falfirkák - a beat nyelvén

FEMUZ2014.03.17 16:14
Fotó
FEMUZ

"A hatalom szeretete nem a szeretet hatalma", "freedom", "love", "éljen a szerelem és a bor", "az akarás vágya mindig messzebb visz" - válogatott kinyilatkozások kb. 1971-72-ből a szentendrei plébániatemplom falán.

A falfirka műfaja, mint a gondolatok szabad kifejezésmódja nem újkeletű. Szöveges és képi változatainak elterjedését az amerikai beat-korszakkal egyidősnek tartják. Holott jóval korábbi falvésetek (mi több, fatörzsvésetek) is olvashatók városokban, erdőkben, templomtornyok végtelen lépcsőinél. Brassai óta pedig , aki a párizsi graffitiket már az 1950-es években felfedezte és rögzítette kamerájával - különösen figyelünk az utcai szabad gondolatok legkülönbözőbb kifejezéseire. Ne menjünk el a mai street art-ig, maradjunk az 1970-es évek Szentendréjénél. Amely festők tanyája, közkedvelt kirándulóhely, protokollvendégeknek kötelező program, a fesztiválszínházak bölcsője, stb. ekkor. Rengeteg trapézfarmeros fiatal zarándokol a művészvárosba, legtöbben Budapestről. Hatalom-, politika-, és háborúellenes létformát, szlogeneket másolnak. A hazai szubkultúra itthon is megtalálja az illeszthető zenei platformot, ahonnan aztán számos idézet kerül nyilvános helyekre, közterekre. Esetünkben az Illés egyik nótáját citálják (Bródynak tulajdonítva) az 1971-ben megjelent 'Human rights' című progresszív albumból. Igazi hőstett a virággyerekektől - mert nyugodtan feltételezhetjük az elkövetők kilétét - a megszentelt hely falának megsértése (szó nincs még ekkor grafitti-ellenes stratégiákról), a szakralitás kisajátítása és a felirat üzenetének közvetítése. Akkor és ott...

Diafilmet a könyvtárakba!

FEMUZ2014.03.03 15:28
Fotó
FEMUZ

Diafilmek katalogizálása a szentendrei járási könyvtárban.

A községi könyvtárak számára is miniszteri rendelet (1957) írta elő, hogy hozzanak létre diafilmtárakat és rendszeresen gyarapítsák azokat. Az idén 60 éves hazai diafilmgyártás elsősorban oktató, ismeretterjesztő és propaganda filmeket készített a rendszer és a népművelés szolgálatára. Szakkörökön, vállalati és egyéb klubfoglalkozásokon, előadásokon alkalmazták a vetített tekercsfilmeket.

A 35 mm-es lángmentes film és a kis „púpos” vetítő elterjedésével a szórakoztató és mesediák egyre több családi otthonba beférkőztek.

A városi könyvtárak állományában igen népszerű, kölcsönözhető diafilmek könyvtári állományba vételéhez az Országos Széchényi Könyvtár által kiadott „Útmutató a diafilmek kezeléséhez” c. kiadvány (1959) nyújtott segítséget.

 

 

 

Tartalom átvétel