Kategória: 
Helyszín
A tartalom médiuma: 
Kép
Kép típusa: 
Fotó
Mikor játszódik a történetem?: 
1930-as évek

1929-ben nyitotta meg kertjével a Dunára néző vendéglőjét Szentendre és Leányfalu határában a tahi születésű G. Szabó István. A HATÁRCSÁRDA hamar hírnévre tett szert kiváló étkei, cigányzenekara, szüreti báljai révén. A szigetre történő dunai révátkelés közvetlen szomszédjában a forgalom szinte mindig biztosított volt, de híresen jó konyhájáért messziről felkeresték a mulatni vágyók.   Egyik a kevesek közül Szentendrén, amelyik a régi időkben nyílt, átvészelte a háborúkat, államosítást és ma is eredeti épületében, nosztalgikus hangulatban fogadja a vendégeket. Népszerűségét régi fotók, képeslapok bizonyítják, csónakkal, kerékpáron, messzebbről motorral, automobillal érkeztek ide a vendégek, hogy megkóstolhassák a vendéglős „nagy forgalom, tisztes haszon” elve szerint gazdagon mért, de megfizethető „Határcsárda Tál”-át. Ősszel a szüreti bálakon mulattak a vendégek – régen húzták itt Bujkó Béla, Rigó Péter muzsikusok is - télen az 1 Ft-os disznótoros vacsoráért adták egymásnak a kilincset a környékbeliek.

A tulajdonos fiával együtt működtette a vendéglőt, majd az utód 1947-ben vette át. Magánzóként csupán néhány évig üzemeltette, hiszen az állam 1951-ben erre a vendéglátóegységre is rátette a kezét. Maradt a név, amely védjegy volt a környéken, így a Szentendrei Vendéglátóipari Vállalat intézményeként évtizedekig megélt jó híréből a csárda.

A rendszerváltás után ismét magánkézbe került, mapjainkig megszakítás nélkül üzemel.

 Forrás: Ferenczy Múzeum adattára, és Pethőné Németh Erika publikációi

FEMUZ

Csárda a határon - Kocsmatörténelem 4.

Értékeld a tartalmat:
Még nincs értékelve
Kapcsolódó szülő tartalmak: